Költészet és apokalipszis

A szerkesztő, Schweitzer József által, Dr. Egri Oszkárnak (1953-2026) dedikált példány.

Vajon képes-e a költészet, a dal valamit is változtatni a nagyszabású apokalipszis lefolyásán? Képes-e – miként Ezékiás példájánál látható – visszaperelni néhány fokot a napórán, megváltoztatni az árnyék útját? A bibliai poézis példája egyértelműen arról tanúskodik, hogy igen.
A mitikus görög költészet eredetélményének példájával ellentétben – ahol Orpheusz éneke áttöri Hádész érckapuját, a Linosz siratásán felhangzó első zene a mindenség húrjait hangolja újra, s a szirének dalából a hősi múlt bővizű folyama fakad – a héber zsoltár elsődleges feladata éppen az, hogy az imént elősorolt grandiózus tettek dicsfényét elhomályosítva fölébe kerekedjék a mitikus sors félelmetes hatalmainak, és kizárólag az Örökkévalónak, a Biblia gondviselő Istenének a dicsőségét zengje. Ennek fejében a költészetnek – a deklamált szövegnek és dallamnak egyaránt – „hatalma van” arra, hogy egyfajta „valódibb” világra adjon rálátást, és bizonyítsa, hogy az így feltárulkozó (apokaliptikus) világ – a valódi világ.