Világegyetem

Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

Pap Gábor költőkaraktere, eszmevilága ritka, s ezért felettébb értékes jelenség napjaink aggodalommal és türelmetlenséggel fojtogató irodalmi közegében. Íme egy nyílt kedélyű, tevékeny ember, aki mindig tudja, mi a dolga, aki hitét, életelveit nem hirdeti kérkedő-hangosan, hanem bölcs és pontos szavakkal a biológusként szemlélt létezés folyamatába iktatva helyére teszi, aki le meri írni a szót Harmónia, mert költészetként éli meg a működő természet valóságát: a mag lehull a sárba, "a víz elillan, a nap megissza,/gyököcske tapad a föld nemezébe,/szökken a szár a csillagok felé."
Pap Gábor legutóbb valahol a Dorottya-ház előtt köszönt rám. Arca, szeme olyan, mintha mindig ismertem volna. Nem csoda, hiszen a közös hely és idő jogán is rokonom szinte az ő pár évével előttem járt nemzedéke. Kitörölhetetlen nyomokat hagytak benne az enyingi, Balaton körüli gyerekkor emlékei, a tanulás és a tanítás állomásai: Veszprém, Pápa, Kolozsvár, Keszthely, Magyaróvár, s végül Kaposvár. Közben ifjúkorától vonzásában tartotta az irodalom, s amikor "csontos szárnyával hatalmasakat ütött testére a rémület", elsodorta a háború, a hadifogság, a belső parancs már arra ösztönözte: neki, magának is írnia kell. Azóta verspublikációi is bizonyítják, nem hiába áhítozik "a pillanat történéseire", kevés szóval, de merészen és híven idézi a paraszti örökségül kapott hazai régiót épp úgy, mint az emberi mozdulatokkal közelített, az egymásrautaltság krisztusi közvetlenségével otthonosabbá tett világegyetemet: "a földön sasok letűzött evezőtollai a nyárfák"; "Mintha gyerekként/Jászolban nyújtózna az univerzum./Rugdalja lábaival a csillagokat."
A hazai levegőn túl az elementáris természeti erő biztonságával ott van ezekben a versekben a szerelem oltalmazó oxigénje. Nevezze bár a szerző kétéltűnek, elvetéltnek, szunnyadozónak, sebzőnek, késeinek, gyógyíthatatlannak, nyilvánvaló, hogy nélküle nem élhet. Az Örökégő szeretet múlhatatlanul megmarad. "Zárnak az ujjak, mint az orgonasípok" - vallja Együttrezdülés című versében - "hangjuk összeölelkezik".
Pap Gábor kötetét fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szívből ajánlom. Megtudhatják belőle, hogyan férhet össze a mai emberben is közösségi érzület s a választottak iránti hűség: a természet, az örökölt haza és a szerelem szentháromsága.