Naplók - versek - Diari - poesie

A fordító, Baranyi Ferenc által Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

Az itáliai hermetizmusnak, de talán az egész huszadik századi olasz lírának Eugenio Montale a legjelentősebb költője. Időskori termésének néhány szép darabjával a költő centenáriumán lepjük meg a magyar olvasót, Montale ugyanis 1896 őszén született (és tizenöt éve, 1981 őszén halt meg). A L'Espresso című lap a hetvenes évek elején adta közre ezeket a verseket, mintegy megelőlegezve a Satura című kötet megjelenését. Montale mint lírikus, több éve hallgatott már akkor, jelentkezése ezért számított szenzációnak. A két ciklus részben az 1965-ben és az 1967-ben írt xéniákból és a Satura című kötet anyagából, részben pedig abból a magánkiadású, mindössze száz példányban megjelent kötet verseiből állt össze, amelyet Montale egy alkalommal karácsonyi szándékul szánt a barátainak. Akad köztük olyan is, amely aztán egyik „hivatalos" kötetben sem szerepelt. Régebbi versei főleg folyóiratokban, antológiákban jelentek meg magyarul, valamint A magnólia árnya című kötetben, amelyet két kitűnő műfordító, Kálnoky László és Lator László adott ki 1968-ban. A Nobel-díjas költő „őszikéi" most Bárányi Ferenc fordításában látnak napvilágot, aki az olasz költészet legavatottabb tolmácsolói közé tartozik. (Kétnyelvű kiadvány)