Mint viharban a falevél

Kedves Barátaim, akik mindig megértő lélekkel olvastátok munkáimat s akik híven kitartottatok mellettem írói pályafutásom során, engedjétek meg, hogy pár szót intézzek hozzátok e könyv védelmében.
Miért kell megvédenem e könyvemet? Miért kell magyarázatot fűznöm hozzá, - kérdezhetnétek s én éppen erről szeretnék vallomást tenni előttetek.
Már a címlap is elárulja, hogy e könyvemet nem egymagam írtam. Társam érkezett hozzá a messzi idegenből: a kislányom, Peterdi Mária s az ő váratlan, sorsszerű hazatérte kisiklatta e munkámat azokról a sínekről, amelyeken akkor már útnak indítottam.
De tudhatjuk-e, mit érlel számunkra a holnap? Mi közeledik felénk a pillanatban, amely lesujthat ránk, vagy magasba emelhet bennünket, mit tudhatunk a jövőről, mikor ez az egész mai életünk egy szakadatlan, nagy bizonytalanság. Ezt példázza e könyv is, a maga különös sorsával.