Búcsú az értelemtől

Ma reggel húszsoros remekművet olvastam. Georges Duhamel írta. Duhamel nagy író és tisztességes ember. Korunk érzelmi és erkölcsi zűrzavarának krónikása és közben az értelem rajongója, a 18. század szellemének francia letéteményese. A hideg barbárság korában forró civilizációpárti és szenvedélyesen védelmezi a józan észt. Legújabb munkája meséskönyv. Címe: "mesék a kertekből". Apró, egy-két oldalas, költőien egyszerű mesékben számol be arról, hogy mi minden történik a kertben, melyet Voltaire szerint kinek-kinek művelnie kell, még a veszedelmes időkben is. Duhamel kertje eleven, friss illatokkal és színekkel bontakozik ki előttünk a maga botanikai valóságában, de amellett jelképes is. Egy európai szellemű ember kertjébe, ha mégoly kicsi is, belefér egész Európa.