A Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1905

Mire való ez az Almanach?
Hogy azoknak mire való, a kik irják, azt könnyű elmondani: Szenvedések enyhítésére, könnyek elapasztására, kórságok gyógyítására, alélt életkedvek reményt gerjesztő megpendítésére való.
Hogyan? Ilyen lelki csudákat várnak az újságírók e könyvüktől? A könyvtől magától nem. De a jövedelmétől. Hajh, arra a kevés jövedelemre be nagy szüksége van ennek a mi újságíró egyesületünknek. Mert nem amolyan közönséges egylet ám ez, hanem az ujságíró-világ számára a jótékony és kölcsönös segítés minden fajtájának együvé kombinálása.
Van az egyletnek egy segítő alapja: százezer forintból áll az egész. Ennek a tőkéjéhez a világért nem nyúlnánk. Valahányan vagyunk, a kik gondozzuk és vigyázunk rája, inkább valamennyien egymásnak vágnók le mind a két kezünk fejét, semhogy a tőkéjéből egyetlen rézfillért is bármilyen szent czélra fordítanánk. De a kamat jövedelmét azt szétosztjuk. Még pedig a következő czélokra.
A ki újságíró megbetegszik, azt kórházba visszük, vagy ha úgy rendeli az orvos, távol tengerpartra, magas hegyvidékre küldjük: hadd nyerje vissza veszendő életerejét, munkaképességét. A sír széléről s a téboly határmesgyéjéről oh már hány derék kartársunkat ragadtuk így vissza, a kiknek szervezetét a hivatásunkkal járó lázas dologtevés megőrölte, a kiknek idegrendszerét az évtizedek óta folyó éjszakai munka szétbontotta!