Két város története

Részlet a könyvből:

Feltámadt ujra
A kor

A legjobb idő volt, a legrosszabb idő volt. A bölcsesség kora volt ,a balgaság kora volt; a hit korszaka volt, a hitetlenség korszaka volt, a hitetlenség korszaka volt; a fény napjai voltak, a sötétség napjai voltak; a remény tavasza volt, a kétségbeesés tele volt. Mindent elvárhattunk, semmit sem várhattunk. Mindnyájan a menny felé mentünk, egyenesen, mint a nyíl, mindnyájan a másik úton mentünk egyenesen, mint a nyíl - szóval, ez az idő annyiban volt hasonlatos a maihoz, amennyiben leglármásabb ismerői közül valamennyien azt állították, hogy úgy jóban, mint rosszban csak túlzással lehet róla beszélni.
Egy nagy állkapcájú király és egy külsőre közönséges királyné ültek Anglia trónján; egy nagy állkapcájú király és egy széparcú királyné ültek Frankhon trónján. Mind a két országban a mágnások, nekik terem az ország hala és kenyere, felismerték egész tisztán, hogy minden a legjobb rendben van és ez így lesz örökké.
Urunk 1775-ik esztendeje volt. Azokban a boldog időkben Anglia üzeneteket kapott a másvilágból, éppen úgy, mint ma. Mrs. Southcott nemrég ünnepelte huszonötödik születésnapját, melynek fenséges alkalmát a testőrség egy jós közlegénye annak a kihirdetésével ünnepelte, hogy a föld hamarosan el fogja nyelni Londont és Westminstert.