A varázsló

Részlet a könyvből:
A Rajna balpartján, pár órányira Worms ősi városától, nem messze attól a helytől, hol a Selz fakad, hegyláncolat kezdődik, melynek magaslatai ugy hatnak, mintha futva menekülnének észak felé, mint valami ijedt bölénycsorda, melynek eleje a ködben vész el.
Ezek a hegyek már lejtőjüktől fogva uralkodnak egy szinte kietlen tájon s olyanok, mintha kisérői volnának legmagasabb társuknak. Ez a hegyóriás, mely omladékok koszorujával övezve gránit homlokával mered az égnek, a Mont-Tonnerre.
Mikor az est sűrűbbé teszi a tölgyek árnyait, mikor a nap végső sugarai megaranyozzák haldoklásukban ez óriáscsalád ormait, ugy rémlik, mintha a csend az égnek ezekről a fenséges lépcsőfokairól lassan-lassan leereszkednék a síkra s mintha egy nem látható, hatalmas kar kibontana egy hosszu, kékesszinű fátylat, melynek alapján a csillagok fénylenek, s reáborítaná a nap zajától és fáradalmaitól elbágyadt világra. Akkor aztán észrevétlenül átszenderül minden az ébrenlétből az álom birodalmába; elszunnyad minden a földön és a levegőben.