Náhar

Széchenyi Zsigmond, a legendás magyar vadász és útleíró 1937–38 fordulóján vadászexpedíciót vezetett Indiába. A háború előtti utolsó nagy útján még a maga teljes pompájában láthatta vendéglátói, a maharadzsák udvarait és mesés gazdagságát, de szembesült a zsúfolt nagyvárosok nyomorával is; Indiát idegennek és kiismerhetetlennek találta, mégis szenvedélyesen meg akarta ismerni.

A Nahar egyszerre vadásznapló, útleírás és hiteles korrajz, a szerző egyik legolvasottabb könyve. Bár a fényűző vadásztáborokban is visszavágyott afrikai tábortüzei mellé, útja sikerrel zárult, és értékes trófeákkal tért haza. Több nemzedék magyar olvasója az ő élményein keresztül ismerte meg Indiát.