Az Antillák világa

A furcsa ösztöndíj.
- Első kitűnők: ex aequo, Clodion Lajos és Hinsdale Róbert, - olvasta hangosan Ardagh Julián úr, az igazgató.
Hangos tapsvihar zúgott föl e szavakra s a diáksereg lelkesen megéljenezte kitüntetett társait.
Mikor csönd lett, az igazgató tovább folytatta a névsor fölolvasását, abban a rendben, ahogy a tanulók megérdemelték a kitüntetést.
- Második kitűnő: Wickborn Axel . . .
- Harmadik kitűnő: Leuwen Albert. . .
A taps, az éljenzés ismét megújult, annak jeléül, hogy maguk a diákok is igazságosnak találják az osztályozást és örülnek társaik kitüntetésén. Ardagh Julián úr megvárta, míg az örömújjongás lecsillapúlt s aztán tovább olvasott :
- Negyedik kitűnő: Howard John . . .
Ötödik kitűnő: Anders Magnus . . .
- Hatodik kitűnő: Harboe Niels . . .
Hetedik kitűnő: Perkins Hubert. . .
A taps és az éljenzés újra meg újra kitört a nevek mindegyike után s most már csak az utolsó volt hátra, mert, amint látni fogjuk, a furcsa ösztöndíj alapítója kikötötte, hogy alapítványát a kilenc legjobb tanuló élvezze.