{"product_id":"piga-piga","title":"Karácsonyi ének","description":"\u003cp\u003e\u003cspan\u003e\"Kora délután értünk haza. Ötkor megint kiültünk a tegnapi leskunyhóba, a csalétekhez. Nem sok valószínűsége volt, hogy a csui ezek után visszajöjjön. De hát mégis. Hátha. Keselyűk tépdesték a húst, ez se jó jel. Azzal szórakoztam hogy őket figyeltem…\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003e… Mindjárt hét óra. Mehetünk be megint a táborba, üres kézzel.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003eÉs akkor – a már csaknem teljes sötétségben – fekete árnyék lopódzott a fához. Egy csui. Talán kisebb a tegnapinál, mert az gyönyörű volt, kivételesen szép példány, de ez is elég megtermettnek látszott. Ugrott fel a fára, az ágra, megállt – s én már lőttem is. Nagy puffanással zuhant le a földre… s amennyire látni lehetett a sűrű homályban, ott is maradt.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003e„Ndio, ndio” – mondta Dániel boldogan. De még vártunk vagy öt percig. Nem akartam elhinni, hogy csakugyan megvan. Egyik pillanatban mintha láttam volna, de ugyanazt a feketeséget a másikban már egy bokor ágának véltem, vagy az éji sötétség csalka játékának. Dániel végül is elment a kocsiért. Mikor odaért hozzánk, a leskunyhóhoz, mi is beültünk, s felgyújtottuk a lámpákat. Az éles fényben ott tarkállott a leopárd, elnyúlva a földön, mozdulatlanul. Közelebb hajtottunk – nem mozdult. Vártunk – nem mozdult. Készen álltam egy újabb lövésre, izgatottan szorongattam a puskám, de erre már nem volt szükség. Dániel kiugrott a kocsiból, s nyugodt léptekkel ment oda a leopárdhoz. Mi után. Néztük gyönyörködve. Egy szikrája se volt már benne az életnek. Nem igaz! Mégis sikerült? Hej, de szép is az afrikai vadászat, hej de szép az élet.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003eFeltettük a kocsira, néhány perc múlva be is értünk vele a táborba. S hát láss csodát: ott várt az a wakamba kirongózi, akit megbíztunk az elefánt felkutatásával. Alig állt meg a kocsi, szaladt oda hozzánk, és újságolta, hogy megvan a tembó. Amit másodjára, a mbugwei területén lőttem.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003eLázban volt mindenki. Gyors kapkodás, készülődés, ezért még ma este el kell mennünk. A kirongózi szerint autóval is meg lehet közelíteni a helyet, ahol fekszik, majd ő elvezet.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003eÍgy is történt. A lövés helyétől mintegy másfél kilométerre láttam viszont negyednapja megsebzett elefántomat. A váll-lapját találtam el, de még ennyit elment vele, mielőtt végleg összeroskadt volna. Már aznap ki kellett azonban múlnia, mert erősen szaglott. A keselyűk viszont még alig kezdték ki. A vastag elefántbőrrel ugyanis csak akkor bírnak, ha már az is bomlani, rohadni kezd, vagy szétpukkan a belső részekben keletkező gázoktól. Ez pedig eléggé felfújódott ugyan, de még egy darabban volt. A seb se látszott, mert mikor eldőlt, a sebzett oldalára fordult.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003eVolt öröm. Dániel és Szalimó nekilátott az agyarak kibontásának. Kértem, hogy az egyik fülét és az egyik alsó lábaszárát is vágja le, azokat is haza szeretném vinni. Jobban mondva, a lábszárból csak a talpat és a bőrt, mert csontostól, húsostól túl nehéz, de főleg romlandó szállítmány lett volna belőle.\u003c\/span\u003e\u003cbr\u003e\u003cspan\u003eAz agyarak bizony nem voltak valami nagyok, de én most ugyanannyi súlyú aranyért se adtam volna oda őket, úgy megörültem a sors e váratlan ajándékának. Hát mégse megyek haza veszélyes vadat trófeái nélkül!\"\u003c\/span\u003e\u003c\/p\u003e","brand":"Oskola Antikvárium","offers":[{"title":"Default Title","offer_id":55044343497027,"sku":"ZB3 PigaPiga","price":690.0,"currency_code":"HUF","in_stock":true}],"thumbnail_url":"\/\/cdn.shopify.com\/s\/files\/1\/0881\/6148\/5123\/files\/Pigapiga.jpg?v=1794575997","url":"https:\/\/oskolaantikvarium.hu\/en\/products\/piga-piga","provider":"Oskola Antikvárium","version":"1.0","type":"link"}